Te szereted a kockásat?

Én, a magam nevében, kijelenthetem, hogy NEM! Nem szeretem a kockásat, de valamiért a csíkosat se.

Ez lehet valami olyasmi preferencia, mint a színek, vagy a műköröm. Vannak, akik oda vannak, vannak, akik nem.

Színben például odavagyok a türkízért, a liláért, és most hogy lányaim vannak a rózsaszín minden árnyalata is nagyon tetszik, ha megfelelő kontrasztban van például egy sötétbarnával vagy feketével.

A babások többsége elveti a feketét, mint lehetőséget. Mert az túl komor, sötét, pedig egy gyönyörű szép kékes zöldes fiú szobában egy fekete színű kiegészítő eszméletlen hatást tud elérni.

Nem beszélve arról, hogy számos pszichológiai esettanulmány bizonyítja, mi szerint a babák a kontrasztot, a fekete-fehér motívumokat jóval tovább nézik, mint a pasztell árnyalatokat. Vagyis jobban is tetszik nekik. Ugyanígy vannak az erősebb színekkel is, és az arcokkal is.

De mi a helyzet a kockással?

Kis nagylányom ma alszik ott először az oviban. :/ juujjjj! Nagy lépés ez az emberiségnek… Az óvoda jelenleg nem a legkedveltebb helyeink közé tartozik. Elvan, elvan, de azért itthon, velünk jobban szeret. És ma meglépjük a következő lépcsőfokot. Megpróbáljuk az “ottalvást”. (Ehhez elengedhetetlen információ, hogy már 2 éves kora óta nem alszik napközben.)

Tehát azt hiszem jogos az aggódás.

Legfőképp az óvónők felkészítése volt a cél, miszerint lehet ágálni, sírni, küzdeni fog a gyerek. ÉS persze a kis óvodás felkészítése… “a nagylányok már ott alszanak az oviban”… “egy kicsit pihensz, és jöhetsz haza”… “olyan klassz meséket mond az óvónéni, hogy azt csak az hallhatja, aki ott alszik..”…. “varrunk neked egy gyönyörű takarót, amilyen senkinek nem lesz….”

Itt értünk el a kockáshoz! 🙂

Régóta szemezgettem már a patchwork munkákkal. Nagynéném, az én mentorom :), professzionális szinten űzi. Olyan gyönyörű, pontos és hihetetlen munkái vannak, hogy mikor ránézek, csak azt tudom kérdezni: “Ezt meg hogyan????”…..

ÉS tudvalevő, hogy ott sok kis anyagból áll össze egy egész. Mindenféle kombínációban, mindenféle mintában és persze kockában is bőven.

Gondoltam megpróbálkozom egy hasonlóval.

Hát miért ne lehetne nekünk is valami ilyesmi. A patchwork valójában anyagmaradékokból csinált műalkotás. Anyagmaradékom van, lelkes segítőm is van, így már csak neki kellett látni a munkának. Az én kis óvodásom körberajzolta a sablont, kivágta, én egy kicsit korrigáltam, és összevarrtam.

Ennél nagyobb összefogás nem is kell, hogy elkészüljön a legszebb takaró, az “ottalvós takaró”.

Íme.

????????????????????????????????????

 

A párna még csak tervben, fejben van kész. De egy éjszaka rövid egy komplett ágyneműhöz. A lényeg megvan:

Ezek után elmondhatom, hogy mégis csak szeretem a kockásat! 🙂 🙂

 

Ti hogy vagytok vele? Szeretitek a kockásat? Milyen volt az első ottalvás? Kellett trükköznötök? Várom a hozzászólásotokat.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük