Mikor még nincs családod, főképp nincs kisbabád, nem ez az a szó, ami elsőként eszedbe jut. Fiatalon az ember a szépet, a csinosat, a divatosat részesíti előnyben legyen az cipő, táska, ruha… nem számít, hogy vízhólyagos lesz a lábad, mert feltöri a magassarkú, vagy egész este be kell húznod a hasad, mert olyan szűk a felsőd.
Ezzel áldozatot hozol, de összességében megéri. Nem hiába mondják, hogy : „ a szépségért meg kell szenvedni”.
Aztán eljön a csodás kismama időszak.
Amikor a bő felső is jól áll, és egy családi vacsora alatt annyit ehetsz, amennyi csak beléd fér, mert nem fog meglátszani. (természetesen ezt nem a 9.hónapban gondolom, mikor egy keksznyi hely sincs odabent. 🙂
A csinos cipőt még felhúzhatod, hiszen az hogy lassan mész benne, akár lehet állapotod velejárója is.Már, hogyha sikerül azt felvenni ! 😀
Meg aztán a kismamák akár milyen kiegészítőt, ruhát vesznek magukra, ami egyáltalán nem praktikus…. ragyognak a szépségtől. (persze sokszor érezzük inkább egy szoknyás bálnának magunkat, aki csak vergődik a parton… de hidd el, egy kismama akkor is kecses, és szívmelengető látvány, ha azt ő nem is annak éli meg 😀
No és jöjjön a kisbabás időszak.(főként az eleje)
Ebben az időszakban ismerkedsz meg igazán ezzel a szóval, és keresed mindenben a PRAKTIKUSAT!
És, hogy miért? Lássuk!:
Praktikus Ruhák:
a kismamásat már ciki hordani, viszont a régi valószínűleg nem jön rád. Így maradnak azok a darabok, amik kényelmesek 7-8 kg plusszal is. Melegítő nadrág, laza, és bő fazonok, amik valljuk be, nem segítenek elhitetni velünk, hogy lesz ez még így se.
Bő pólók, vagy felsők, amik takarják a hasad. Ami persze egyelőre korántsem hasonlít huszas éveidben megszokott látványra. De praktikus. Ezekből a ruhadarabokból érdemes többet is beszerezni, mert ha esetleg bukik a babád, vagy már elkezdtétek a hozzátáplálást, sanszos, hogy egy darab nem lesz elég egy napra. Fontos lehet a hossza is. Inkább a hosszú fazonok azok, amik önértékelésünket növelhetik. Ápolnak és eltakarnak.
Arról meg természetesen ne is beszéljünk, hogy:
de mégis kinek van ideje az öltözködéssel foglalkozni??
Az öltözködés lesz az utolsó, ami foglalkoztat majd.
Mire egy sétára induláshoz mindent bepakolsz, átgondolod százszor, hogy mi az, amire biztos szükség lesz, ami biztos otthon marad, és természetesen útra kész állapotba hozod a csemetédet….. addig minimum egyszer át kell majd öltöznöd, mert vagy lebuktak, vagy annyira leizzadtál, hogy úgy már nem lehet kilépni az utcára. Arról nem is beszélve, hogy általában indulás előtt szokott a bébi is betojni, vagy úgy bepisilni, hogy az átitassa az egész gyereket…. a nagy káoszban csak apa füstölgő feje látszik, és a keserves gyerek sírás hallatszik, így esélyed nincs, hogy találj egy a ruhádhoz illő cipőt, vagy esetleg sminket igazíts a tükörben, ha egyáltalán van olyanod… 😀
és persze ebben a fejetlen káoszban jöhetnek az olyan elnyűtt mondatok, mint : „ egy göncöm sincs, amit felvegyek!” v. „ilyen fejjel ki nem megyek az utcára..”.
Ami tegyük hozzá, tényleg így van. És nem csak a nők genetikusan beépített mondatai ezek. Mikor ott állsz a ruhás szekrényed előtt, és valljuk be, tényleg nincs egy vállfányi hely se…. akkor sem találsz olyat, ami ebben az állapotban, ezzel a testalkattal kényelmes, csinos, és nőies lenne! hát maradnak a praktikus darabok! 😀
(Nem kell megijedni anyukák, második gyereknél már minden megy mint a karikacsapás! :D)
folytatás itt….
